Története: a 17. században áttört falú edényeket készítettek, nagy kézügyesség kellett hozzá, ezért meglehetősen drágák voltak. A rizsszemeket vagy oldalról, vagy szemből belenyomták a még képlékeny anyagba, majd kiégették. Ekkor a rizsszemek elégtek, kis lyukakat hagyva maguk helyett. A 19. században hagyták, hogy az átlátszó máz kitöltse ezeket az áttöréseket, így jött létre a rizsszemminta, amit ma ismerünk. Ma már nem rizsszemeket használnak az áttört mintához, hanem gépiesítetten lyuggatják az edénykéket.
